Blog

Csütörtöki napon értesített a Tesco, a következő héten a helyi rádió a szülinapi buliját a parkolóban rendezi, a sátrat át kell helyezni hétfőn reggel az általam kinézett placcra x időre. No problemo. Két nap múlva, ami még csak szombat reggelt jelent, már messziről elhűlve kamillázom, a parkolónak azt a részét, ahol a sátor is áll, lezárták. De olyan szinten, hogy autóval meg sem lehetett közelíteni. Érdekes is lett volna, ha valaki az utcai streetball (kosárlabda) verseny játékosai közé hajt be, akár parkolás céljából. Mert hát miattuk zárták le a területet, és középen…..nos igen, ott szerénykedett a szélvédős sátor. Gyalogosan átszlalomoztam a palánkok és emberek között, hogy szembesüljek a következő  hideg zuhannyal. A rendezők a sátorban intézték a nevezéseket és egyéb papírmunkákat. Autójukkal szépen befaroltak, kis asztal, két szék, a nagy melegben berendezkedtek, ahogyan kell. Nekik! Tudtam hogy reménytelen bármit is tárgyalni, de rákérdeztem:nem arról volt szó, hogy hétfőn jöttök? Nem, ez más!- kaptam a választ. Ha harc, hát legyen harc! Tűz be a Tescoba a karbantartókért, azonnal fel a sátrat, költözés! A talpakat kiszabadítottuk, elcsíptünk négy ráérő srácot, és felemeltük a munkahelyemet. Azt a kiabálást kellett volna hallani, amit rendeztek a szervezők. Mit képzelek, hová viszem a fejük fölül a hűs ponyvát. Még hogy hová?! Jó vicc volt, mégse nevettem. Sitty-sutty, pár perc múlva az új helyén tündökölt a sátor, ők meg vigyenek magukkal legközelebb napernyőt vagy fenyőerdőt, ha árnyékot szeretnének!